Carmitblog

Ma tankoltam 3000 Ft-ért, mert mindenképpen kellett az autó. Míg egy éve ennyi összegért simán elment a mutató a második vonalig, addig most szinte még az első vonalat sem éri el. Szörnyű ez a magas benzinár. Mintha nem is tankoltam volna.

Őszintén szólva, amennyire vártam a pillanatot, annyira furcsa érzés volt találkozni a Biztonságival 4,5 hónap után. Ez idő alatt minden lehetséges módon elképzeltem a nagy viszontlátást, ám úgy tuti nem, hogy kilépek a Tescoból, ő ott vár, én meg elordítom magam, hogy az egyik kesztyűmet elszórtam a mosdóban és abban a pillanatban visszarohanok érte. Első este náluk voltam, tegnap délután mászkáltunk a városban, este ő jött hozzánk. Másfél év kihagyás után először. Holnap este is jön. A családjának megmondta, hogy tartja velem a kapcsolatot. Vasárnap utazik vissza Angliába, de én már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy megint nem látom hónapokig. Bár talán most nem fog eltelni olyan sok idő a következő találkozásig, mert beszéltük, hogy tavasszal megint kirepülök hozzá, miután elköltözik a lakótársa. Úgyis szeretnék újra repülőre ülni, legutóbb sokkal jobban élveztem, mint tizenéves koromban. 

Ám úgy érzem, hogy valami megváltozott bennem. Valahogy most nem olyan érzés, mint nyáron, amikor kiutaztam. Azt vettem észre, hogy nem tudom felszabadultan élvezni a vele töltött időt és folyamatosan rágódom dolgokon. A Biztonsági ugyanúgy viselkedik velem, itt most bennem történtek változások. De nem tudom pontosan, hogy mik ezek a változások, csak sejtéseim vannak. A távolság és a hosszú szünet megtette a hatását. Elszoktunk egymástól, például szex közben nekem sokkal több ideig tart elérnem az orgazmust. Abban egyáltalán nem kételkedem, hogy szeretem és nem tudom elképzelni, hogy ne legyen jelen az életemben, de talán a szívem mélyén már beletörődtem, hogy lehet, már sosem lesz a kettőnk viszonyából hivatalos párkapcsolat. Talán ettől érzem olyan furcsán magam.

A legszebb színpadi előadás, amit mostanában láttam. Még könnyeket is csalt a szemembe.

Azt vettem észre, hogy egyre bizalmatlanabb vagyok más emberekkel szemben, ami az utóbbi másfél év pasis csalódásainak és kudarcainak köszönhető. Nemcsak a férfiakban nem bízom, hanem úgy általában a legtöbb ember esetében gyanakvó pozíciót veszek fel. Nem jó ez, de lassan már olyan vastag és sziklaszilárd falakat emelek magam köré, hogy lehetetlen lesz lebontani. 

A másik dolog pedig, hogy az eljegyzős-esküvős téma már teljesen hidegen hagy, egyáltalán nem vagyok rápörögve. Nem érdekel. Nem irigykedem másokra és nem gondolok olyanra, hogy én még miért nem megyek férjhez. Persze le nem tettem a dologról, de nagyon nem érdekel most. Nem baj, nem is bánom.

Megvolt az erdőjárás. Az ösvények nagyon sárosak voltak, így a kisvasút mentén, tisztásokon és kiszáradt ártereken keresztül vezetett az utam. Láttam valami állatnak a szőrmaradványait és a fogsorát az egyik tisztáson. 

Ilyen helyeken mászkáltam. Sajnos fényképezőgépet nem vittem magammal, csak a telefonommal tudtam fotózni, ezért nem is adja vissza a kép az eredeti környezetet.

Ha minden igaz, akkor a Biztonsági éppen Magyarország felé tart. Érdekes módon az előzetes várakozásokhoz képest nem vagyok annyira bezsongva. Sőt, inkább nyugodtnak vagyok mondható. Talán azért, mert ma délelőtt megjártam a fülészetet, a menetrendszerű, félévente bekövetkező füldugulásom miatt és örülök, hogy végre otthon vagyok. Tegnap elmentem a háziorvosomhoz, de ő nem bírta teljesen kimosni. Hiába, az én füldugulásom cécós dolog, nem egyszerű a megoldás. Trükkös, rámászik a dobhártyámra is. Most csak másfél órát kellett várni, ami nagyon jó időarány. Bár egy szintén fülmosásra váró idősebb nőt előbb behívtak, mint a betegszállító autóval hozott idős néniket, engem meg jól megvárattak. Ezen pedig eléggé felhúztam magam. Ugyanazért jön, amiért én, mégis előbb behívják, a nénik előtt is, akiket igazság szerint megilletne az elsőbbség, mert betegszállító autóval hozták őket. Amúgy megfigyeltem, hogy az orvosok általában kedvesek és rendesek, az asszisztensek meg tök bunkók és úgy beszélnek az emberrel, mint valami kivert kutyával. Egyszerűen nem tudok rájönni az okára, hogy az egészségügyben dolgozó asszisztensek miért nyilvánulnak meg ilyen pökhendi módon. 

Guszti cica a legjobb pasi az egész világon. Ez tuti. Nem is fűzök hozzá több kommentárt.